Talán... neked Isten furcsán nehéz,
az új Ember, kinek nem kell a Kéz,
s gyalázatos ki bent se kért:
büszkén viselt kudarcokért.

Angyalt sokat, nagyon sokat adtál,
eltört szárnyuk már, mind halott madár...
Hát így néztél szépen reám,
ezért lettem pogány... Pogány!

Letelt a hét napod, mindent tudok!
Forog világod, én is fordulok,
képed nézzék álmot csalók:
élők, vagy már régen halók...