Engedd át a nyárba
Adjon neked a kegyes isten, -mindent- amit lelked úgy rejtett velem, -benned- a jel, igen, a mosoly: ilyen.
Uram! Simítson vasalt inget, -mosson- apró ruhát, kis bicajt vegyen, -hozzon- nyarat annak, kit szeret, s ihlet.
Emelje fel újra láng, ismét, -égig- érjen gyümölcsként, egy szép hegyen -végig- meleg napod védje meg hitét.
A sok fényhez árny is kell, legyen -lelkem- de végül add vissza, csak nekem -szívem- ajkán nyugodjon kihűlt nevem…
|
|