Lassan futva mély erdőben,
csendben nézem honnan lépek,
ág alattam, gally nem zörren,
én az árnyék ártó lélek...

Volt mikor még kutyád voltam,
-szolgálója minden szépnek-
minden búra társad jóban,
...míg eltelt egy őrült élet.

Nincs is rajtad kívül másnak
vérhatalma rajtam semmi,
bárkinek is verted sátrad,
az nem bírna senki lenni...
..............................................
Sötét ösvény tükrén csillag, mi ég,
farkas lettem, s ha fáj a hold szemén
adjátok meg a vért, a semmiért!
Kutyák!
Nektek lehet talán remény...