Mint a ma született Sátán:
fehér és ártatlan bárány,
gomolyfelhők az ég hátán,
mosolyogsz pihéit látván...

Pedig fecskék röptén figyel,
- ki ért madárjóshoz, s kiért? -
hogyan is szállnak és kivel,
melyikre mond lassú misét...

Eső. No lám, a kis felhő…
Sötét. A szél nyüszít zenét.
Amit dúdol ismét eljő:
a Rock’ n’ Roll! Rohadt szemét!

Elbukott lángoló alakok
zuhantak bömbölő vizekben,
elizzón, ívforrón, ha ragyog
a szív: a kőtörő hitetlen!

És szétvert mindent: könnyük a jég,
- minden-minden hajtatott magot -
hogy lásd újra az eget - ma még –,
hogy tudd: így halnak az angyalok!