A régi vár mellett talált ismét
dibdáb álmom, a bamba pillanat,
kezemben sör, bagó, szikár magány,
s iszik a kocsma, víg lugas alatt.

Bennem a vér, a rock, s a hit talán,
s egy-két kevély álmom így-úgy maradt,
- ez még veszély setét éltem során-,
de ott a kocsma, víg lugas alatt.

Olvadt világ...Figyelj! Nem kell kegyed.
Enyém minden szépség, a hold, a nap,
arany emlék és most csók helyett,
sörös doboz: ezüst a fény alatt.