Egy
perc,
csendes dermedt egy-
perc…

Mikor belém döfted a szót.
A vég elfulladva hevert,
örök szívemben: szent karód.

Ezüstöt is égtél belém,
s a szám talán még felnyögött,
amíg sötét vérem vetélt:
fehér havon bűnös rögök.

Eltelt ropogva már egy év,
kopár elporladó pokol,
de míg vörös az ég, a név
néz rám: konok romok alól...