Sovány a mély tőzeg talaj,
örök homályt, csendet takar...
...mégis harsog, kihajt a zöld!
Igen! Csodát terem a föld!

A szára már támaszt keres,
erős fát, mely büszkén nemes,
Vigyázz rá, mert letörheted!
Bár csak simítaná kezed...

Erősödik a dús gyökér,
s fatörzsén már hajókötél,
zöldjén nem ver csipkét a dér,
nem lopja meg színét a tél.

Befonja lágy haját a nap,
ha lángja új tavaszt harap,
s az ág örök szépsége lett,
mely régen még… árnyat vetett.