Csendben, ahogy bagoly reppen föléd,
mélyen merülve napszegélyben figyel
hátad mögött a megfáradt sötét:
ágyad hogyan bont vágyat és kivel?

Éjjel, kilúgozott kéjjel hajóz
más tengeren a fénytelen tudat,
mint egy félvak, mocskos, részeg kalóz,
ki nem, így sem téveszt ismert utat.

Mindenkiben van egy sziget.
Áll ott egy szép varázsliget.
Sorban kiköt minden csaló-hajó,
ott minden tiszta, újra jó.

Reggel felver a dög vekker ismét,
ébred újból kócos éned, hiszen
álomhátvéd passzol kávéd vizén,
és fogy, az éles fénybe rogy hited.

Pedig belül van egy sziget.
Áll ott egy szép varázsliget.
Sorban kiköt minden csaló-hajó,
ott minden tiszta, újra jó.