Kilopta árva hangod énekét,
szabad szemed beérte börtönét,
csak élted álmod álma fényeként,
...s hajába csókot írt a rőt sötét.

Örökre szánta Ő, hited szerint,
neked lehet, lehet csak élvezet,
jövő időn kevély heved legyint,
...s a férfi bírt, a nő csak élhetett.

De most üresre áll a flaska bor,
- hol álom árnya őrzi szép neszét -,
kiejti majd kezed talán a sort,

mikor kinyúl lazán az éj feléd,
mikor szavad fogyó, akár a hold,
s a csend, ...a csend zihálja még nevét.
(piroman)