Bukfencet dob kinn is a fény,
lázrózsákat nyit ki a nap,
repkényen csalt zöld maradék,
szétfolyt tintás tükre a lap.

Hordom horzsolt pillanatom,
rázártam már rég tenyerem,
kínnal hurcolt kincs, hatalom,
mert azt nem, rég nem feledem.

Már morajlik, tompul a csend...
Egy kék emlékég kiragyog,
bőrdzsekimmel indul a rend,
én még... egy kicsit maradok.
(piroman)