Alacsony röppályán keringő naptükör felettünk,
te észrevetted, ahogy lassan lépegettünk.
Én téged vettelek csak észre.
Kikerülve a világtócsákat,
lélekkel fújtál készre:
egy fél percig
nekem csusszant a nyelved,
a melleden át is éreztem
szívverésedet...
Aztán...
aztán ennyi.
Csak ennyi.
.....................................................
Sivatagnak löttyintettél egy korty vizet,
éhező tömegeknek egy szelet kenyeret!
Pedig én mindent,
mindent
akarok belőled!!!
...............................
De te csak ennyit adsz.
Megteheted.
(Az isten verjen meg!)

Adj hát akkor néha
egy kis vizet,
és egy kis
kenyeret...