Árnyékra vigyáz kis időm neked Édes,
életcsata volt a nyarunk, ami múlt,
kék és viharég, de bevárt ez a végzet,
s oly szép ahogy ágadon ősz szele hull.

Nincs társ a rövidre szabott zuhanáson,
de füst leszek, égi meséje a nyárnak
és egy napon árva parázst ad az álmom,
hiszen libegőn viszi: semmibe vágyad...