Télbe öltözött a táj,
színeket veszít a fény,
szürke lett a szemhatár,
rossz diót gurít a szél.

Bőr bakancs alatt ropog
néha egy rideg levél,
s míg a hajnal ácsorog,
volt időnk tovább zenél.

Messze ment a zöld tavasz,
s túl közelre jött az éj,
nincs nap, égve is maradt
lámpaként a holdkaréj.

Hej, barátom, így szakad
szét dalunk..., hideg világ...
Fáj a sír, de itt maradsz,
nem követsz el új hibát...