Hiszek benne,
mint szögek a drótban,
úgy hiszek benne,
némán és szótlan,
ahogyan a szentek és a mártírok
az igaz Istenben, mit más tiltott,
ahogyan árnyék hisz az erdőben,
mikor elvész a fény a felhőkben,
ilyen egyszerűen,
ilyen bután,
ahogyan a lábam kinéz
a zoknim lyukán,
mert nem hiszek már másban,
én már nem,
mindig egy nap az életünk.
Ámen.