Bevésve itt a tollamon: "Bogár"...
Arany betűk ezüst acél felett,
ez összeköt ma még, erős fonál,
ha rám talál mosolyra nyílt szemed.

Ha rám talál, akár a méla hold,
talán csodásra szűr az ősi fény,
kiáradón virul mi néma volt,
s a menny uszálya újra földig ér.

A vers lobog: libegve élni kér,
a pille pillanatban ellebeg,
veled szeretne szépen égni még...

Ma újra suttogom szelíd neved,
de csendesen, miként e téli éj,
s puhán, ahogy csak én neveztelek.
(piroman)