Sötét erdőn lassan lépve
- Jaj, egyedül! -
erősödik vérem mérge,
- Szél hegedül... -
s mintha apám gúnnyal nézne.

Szűkölve iszkolt családom,
- Sejtik talán... -
mert rossz időm ma várom,
- Átok magány! -
érzik! Változik a lábnyom...

A pusztító! A förtelem!
- Ki enyém volt...-
Ő az, ki tette ezt velem!
- Elfogy a hold... -
Fertőzött, bűnös szerelem!
....................................

És az újhold ellenfénye
- Oh, borzalom! -
néz az alakuló rémre:
- Nincs irgalom! -
egy ember üvölt az égre!