Te zord lovam zaját felismered,
tudod miért, s mi az, mi ott maradt,
legyél Te jó! Te kérd meg istened:
bocsássa meg, ha rombolom falad!

Bezárt a holdba, visszavert a fény,
habozva néz felém vakondnyi nap.
Lemart szememben átok áll: a tény,
s tükörben elfutó irány nyilak.

Sötétedik. Lebukva ült homály
világos álma az, ki még vagyok,
piros-fehér karók fagyott nyomán.

Nem érdekel, hová, mit is hagyok...
Heló, piró! Te perce már, hogy állsz!
Lehűlt a gép, kapud kinyithatod...
(piroman)