Lágy nap heve játszik, a fák szeme égből,
rőt színbe kavarva egy ág ütemet kér,
mert fű szaga emleget álmot a mélyből,
és langy kikelet simul át üzenetként.

Nézd el, szegecselt tetovált jelened,
nézd csak, hogy a fény erején ki-ki éled!
Bukósisak éjbe von árnyfejeden,
ha nem lebeg át a tavasz soha téged.

Talán... ha ma gyermekien mosoly-ébredsz,
s nem tévelyeg el szemed átok időben,
már tudni fogod, hogy a fű mit is érez,
nincs vég, csak egy álom..., a kezdet időtlen.

(Szeretettel Péter Erikának: a 108 éves gyereknek :)