Ma nászruhába bújt cseresznyefám,
az április haján szegény kinőtt,
s a tél fagyos szavát feledve már,
pirosra álmodik remélt időt.

A szél üres tekintetébe néz,
kegyetlen az, sötétre vált a fény,
nem érti még, mi hoz fejére vészt,
miért, miért baj az, ha vágya szép?

Habár alig maradt falatnyi ég,
- a fellegek szügyén korom fakad -,
s nem ontja ránk le kék-arany hitét,

de mind tiéd, amíg sorom szalad,
haló virágaink szakadni kész
szirom szemén: ...a jégeső alatt.