Olvastam egy verset, minekután
kiderült, hogy a kies Mikebudán,
ha felnézel egy házra,
gondolhatsz az egyházra,
hűlve
hallva,
ahogy a mohos pala alávert
Prince Zoli egy kiadós palávert.

- Felmenni és nem lenni?
Az itt a kérdés,
hisz ott remeg a térd és
a láb,
de nem adható alább,
hiszen dúsan nő a moha,
noha
nem az a fő-fő helye!
- ezért fő az ő feje.
- Felkúszni a magos palára?!
Lesve az ember halála!

Így aztán nyugvópontra tér a viszony,
marad a moha, Zoli és a tériszony,
de létrejött e bölcs iromány,
ahol észt oszt a jó piromán:
Habár fölül a moha, s alul ím: pala,
azért még rohadt gyors a hím impala!