Szétszórtam ezerfele szirmot a szélben,
táncoltam a vad vizeken kicsit árván,
a szó szövetébe sodorva mit éltem,
pedig lehet ülni egy orgona ágán.

Sok út aranyán ragyogott mialatt hullt,
néhány szitarost közein felakadva,
de porszemein nekem is betapadt úgy...
Oh jaj! Te vigyázz mielőtt leszakadna!

Már hervad a fény haja orgona ágán,
bíborba futó laza tincsein árnyal,
pedig selyem álom az istenek ágyán,
ahogy nekem is lehetett... ez a pár dal.