Lesimul a hegy vállához,
leoldja szép vörös haját,
valahonnan ködpárát lop,
csiklandozza a mellkasát.

Szürke szeme keletre néz,
de nyugaton borostyán ég.
Ott van, pedig mehetne rég,
olyan, mint egy kopott játék.

Csendes alkony... szinte lusta,
mikor a nap már nem éget,
csak a sárga búza tudja,
holnapra... kaszára érett.


(régebben)