Először csak a forma volt az,
mi a szememet ott tartotta,
aztán önkéntelen kimondtam:
hűanemjójátmegazannya!

Domború volt ott, ahol az úgy kell,
karcsú a dereka ...és mit tud?!
Megismerve az is úgy dúlt fel,
mint Vágóval a kimittud!

Voltak pedig apró kis jelek,
meg persze a józanész szava,
de egy begőzölt fő: mit tehet?
Pedig oktatott még a mama...

Lélek ellen?! Jaj! Nem tehetem!
Ím az érzés, amiben elég:
mert én a motorom szerelem,
szerelem, ...ebből sosem elég.