A repcsin láttam négy arabot,
vajh előveszik a gránátot?
De úgy ittak, akár a magyar,
biztos az istenük is nyaral.

Nem azért, de a sztyuvi melle…
repülő főemlős esete!
S végre a kapitány úr közli:
ne szálljunk ki. Várni kő,… várni…

Ufnye! Itt aztán tényleg rohadt meleg van,
akár csak gruppenszexkor egy homár-klubban.
A sivatagban tevelángosok sülnek,
az égető szélben arabok köpködnek.

Egy ilyen város… nos akárhol is nőhet,
csak itt agyonra csomagolják a nőket,
rá vannak ám a fulliszlámra gerjedve,
háccö...van mit aprítaniuk a fejbe….

Még otthon ügyesen összebarkácsoltam
egy pár Tesco Gazdaságos Képeslapot,
és csúnyán röhögtem, amikor feladtam,
Ali meg nézett, aztán ő is vigyorgott.

Pálmák, virágok és izzófehér romok.
Cápa nincs is! Csak víz, nap, meg jó sok homok.
És a nagy bazár sosem zár be,
mert nem illik a kulcs a zárba.

Bocs! Nos így mállik szét a ház. Ó-hullaház.
Amfiteátrum: erre jó lenne a rum,
már csak egy belső rímféle kedvéért is,
de itt -basszus- totál a non alcoholic.

Amúgy minden elég kafa,
csak kegyetlen kék a hajnal...
A tengerrel összeforrva,
szemed volt ilyen: haraggal.

Hőség...és már hazai kutyaszar.
Világváros? Haha! Ez Budipest.
Hát, eltelt ez a hét nagyon hamar…
S a jó piroman: útikönyvet fest.