Valamikor réges-régen,
Mátyás király idejében...

Szolga lép be: - Oh, Császár! Habsburg!
Végünk! Elesett Haab, s Burg!
Itt a remek fekete sereg,
a város fele itt kesereg!

Szól a gaz császár: - Te ne parázz!
Inkább küldd be gyermekem: a paráz...
Na! Már itt is van Kata lányom,
balkézről – talán – katalánom?

- Eridj leányom Buda-Pestre,
szükség lesz egy szép, buta testre,
csábítsd el a Mátyás ötvösét!
Szögedi. Ajánlj föl öt vösét!

Méreg lesz a király-rája,
de nem jöhet a király rája,
hogy nem bajos a hús vagy a hal,
a tál lesz méreg! Majd abba hal.

S bár nyögte Bécsnek büszke vára,
senki se tudta mire vár a
gaz. Igaz, igazgatva magyar,
de hátba döf aggyal majd agyar:

"Intézi a Kata Tónija,
míg beáll a katatónia!
Ónba ötvözni ki méreget.
Hah! Az ész mindent kiméreget!"

Csak kopott a gyilkos-elme tál,
s felgyűlt a havi heavy metal,
és nem tudhatták, vajh szervezett-e?
De romlott a rex szervezete.

Csellel győzött ím, a gazságos,
meghalt Mátyás, az igazságos,
mert a véletlen oly fatális...
volt az asztalon jó fatál is.

Figyelmeztetés:

Gyerekek! Ezt ne próbáljátok ki otthon!
A versben szereplő paráznák, császárok, királyok,
méregkeverő ötvösök és szolgák különlegesen képzett kaszkadőrök, az utánzásuk rendkívül balesetveszélyes!
Az ebből származó károkért a vers szerzője nem vállal felelősséget!