Bukfencezik itt a telt fény,
lázrózsákat nyit ki a nap,
zöldet csal a régi repkény,
égtükrén, kék tinta alatt.

Lusta pillanatot lopok,
halkan tenyerembe zárom.
Lám, hogy ő, ami megfogott,
aztán meg... el is bocsátom.

Vas morajlik, tompul a csend.
Emlékegem rég kifagyott...
Füttyszóra most indul a rend,
én még... egy kicsit maradok...