Szegény darázs...
Ezen az ablakon
lyukat nem találsz,
s nem segít neked,
a sárga-fekete
figyelmeztető jeled.

Hiába mosod lábad,
csápod,
kevés az élesített
összes érzékszerved,
száradt rovarként esnél
hosszú kín után a
mázolt párkányra…

De óvatosan megfogom
én a szárnyadat,
hirtelen megfordítalak,
így levegőbe döfködöd
hegyes fullánkodat,
nem az ujjamba, ahogy megszoktad,
és kiraklak az ablakrésen,
szálljál tovább helyettem is:
sárgásan-feketésen...