Szétszaladt üveggolyók
közhelyesre fényezett
kékmetál falán homok,
s minden úgy, a szétesett
konok
romok,
de kincs: nincs.
Mondanám, de rest a száj,
csak fakó kezemben ég,
jambusokba zárva vár,
hogy titok szemembe nézz,
de kincs:
ma sincs.
Pedig hát...
ma rám szakadt a gondolat,
s miként az álom átitat,
feledtem én a gondokat,
de kincs..ma sincs, se áhitat,
pillanat...,
s mi elveszett:
már csak elveszett marad.