Ülök, az orrom és a zsinórt lógatom,
a haljárás (járnak?!) egy merő borzalom.
Pedig van bőven, mi pontyszájnak kellemes,
és bocs A. J., de ezt még nézni is tereh.

Jó etető, s bojli terheli tárcámat,
rám tukmálták a legeslegjobb márkákat.
Klöpnizett zsinór és lézerélű  horog,
otthon a családom meg éhesen morog.

Tizedéért vehetnék tíz kiló halat,
de akkor a szórakozásból mi marad?
Persze így, hogy a zsákmány száma nulla,
nyomaszt egy kicsit: befektetésem súlya.

Főleg, hogy itt van a gazdasági válság,
recesszió jön, ezt tagadni már álság,
nyerni itt nem lehet, csak csődőlni szabad,
remélem kedvenc cégem, a Shakespeare: marad.