Magasra néz sötét szemem még,
mert nekem túl mély ez az ég,
s a messzeség dalát, ha hallom:
lépdelek hosszú utakon.

Nekem kevés, hogy élhetek rég,
több kell, minden kell, ami szép,
hiszen napom koromba fekszik,
míg éjjel lángok vezetik.

Ha kérdezek, ne szólj, csak engedj,
így választ majd én keresek,
s mikor kifoszt a rongy szabadság,
akkor súgd: egy nő haza várt...