Nézd milyen, ha lassan is de vert a szív,
nézd milyen, ha csend dobog helyébe most.
Lám, milyen sötétre hűlt, kevert a szín,
verseimre túl kevés, beszédre sok.

Nézd hogyan vezetnek itt a jambusok,
nézd hogyan csapom be két kerek szemed,
hát ilyen csak ez, csak ez, ha nem tudod,
jóra semmi mást nem adhatok neked.

Rosszra van. Pokolba vert acél szavak
vérbe fúlt, motyogni kész, habos során
kézbe, fejbe kapható az indulat!

Hisz nekünk szabott olyan kevést a nyár...
Víg dalokra, ím, talán csak ez maradt:
van, ki sírva rontja el a dolgokat...