Magamat féltettem tebenned,
kettőnk helyett hordtam egy lelket.
És hazug módon igazad van,
benned gyönyörködtem: magamban.

Megkerestem minden szépet,
hja, a tűzzel festett képek...

Vége már a szép világnak!
Szirénát, kürtöt a mának!
Pokolzaj kell a dal helyett,
itt bent, többé nincsen helyed!

Reccsenő fák, reccsen a láng!

Nem hagyok rád kis gyereket,
mert diófát sem nevelek!
Könyvem se lesz, buta versek!
Hamu lesz az, velük vesszek!

Mostanában gyáva voltam,
holnapot hordtam magamban.

Már sisakom foncsorán villan,
vicsorom, míg levegőm illan,
jaj, nekem! Már nincs mitől félnem!
Bátor lehetek, úgy mint régen...