Ölem lucskos, izzadt minden álmom,
Buja vétkeim kell megtalálnom.
Szégyenlősen nézek az atyára,
Romlott bűnömnek meglesz az ára.

Remegek nagyon, gyónástól félek,
Örök üdvözülést nem remélek.
Ha eljő a vasárnapi mise,
Nem állíthat meg engem semmise…

[…]

Vadul zubog eremben az Ámor mámor,
Kalapáló szívem rútul elvarázsol!
Kedvem; tajték tenger legvadabb vihara,
Ágyékom feszíti több darab Viagra! (Mér hagyja?)

Tüze hevít, ezer fokon éget,
Érzem, eljön ma a végítélet.
Ki boromba keverte e gyógyszert,
Átok vágyamra nem húzott óvszert! (Nem mert!)

Óh, szentséges, üdvözítő egek!
Kínzó duzzanatomba remegek!
Kárhozott legyen e feslett némber,
S én is, ki nem voltam elég éber! (Óh…inger!)

Ki ez a gyalázatos, bősz szuka,
Ki altestét csuhám alá dugta?
Mint egy sárló kanca, megvonaglik
Alant aljas szipolyzó valamik. (Valag lik?)

Dolgavégezvén rám villan szája,
Kénköves pokol szakadna rája!
”Én emígy gyóntam meg bűnöm Atya,
Magán foltos lett az alsógatya!” (Meg nem hatja?)

Kegyelmezz jóisten! Szégyenfoltom
Semmilyen vezekléssel nem oltom!
Kivetkezve, vétkezve e vágyban,
Nem jő több áldott álom az ágyban. (Higgy a miatyánkban!)

2006-04-30