Mocskos kis vágyak teraszán napozom,
hamis jókedvem vígan alapozom.
Örömök kéjes sikoly börtönében
fürdök a fertő érzéki ölében.

De lám; sötét felhő közeleg amott;
mely máris kedvem jóságába kapott.
Önző, kujon dalt röpít el a vihar,
savas önimádat belülről kimar.

Hiába fúj már, ostoroz engemet,
cafat ronggyá tépve fehér ingemet,
az illő erkölcsi tudatot nyerő
buta hurrikán e tomboló erő.

Bennem pajzán cseppek tengere verdes,
e bujaságba bújni gerjedelmes,
bugyogó, forrongó, bizsergető,
bűnök teraszára újra kergető…

2006-01-18