Még mindig ámulva nézek szerte szét körülöttem ég a világ s mint rab láncait tépi szét ha valami megmozdul feltépve a múlt sebét ha hirtelen kiáltok álcázó lepleket tépve le megrontva régi szobrok jó hírét mások eltakart sebei felszakadnak vérük szennyezve festi testük színét rámhorkannak az emberek szemet düllesztve vámpír fogakkal fenyegetnek
Ezért felfoghatatlan mint a legtöbb lázas álom miért így tekint rám bezárult világom
