Szivárványhíd
Bámulom a messzi horizontot,
könnycseppemet mohó napfény issza,
pillantásod körszivárványt ontott…
Remegve gondolok újra vissza…
Megcsókolnálak…meg én! Ha hagynád.
Szemed, orcád, fülcimpád és ajkad…
Csókomért boldog mosolyod adnád,
s kebledből szerelemsóhaj fakad…
…na! Ily egyszerű lenne az élet!
De mindennapos harcaink nyomán,
ki őszintén szeretni mer: Félhet!
Lebegek emléked fájó ormán.
Apró játékaid gonosz árnya
vigyorog bús arcomba nap, mint nap,
odakünn a napsugár hűs szárnya
egy felhő billenő vállába kap.
Megcsavarja, s esőfüggöny lebben,
mily mély gyönyöröm lelem meg ebben!
Szerelemhíd csillan esőcseppben!
Nem ragyoghatna más ennél szebben!
Tudom, hogy ott vársz a túlsó parton,
hol a szivárványhíd végképp elvész,
képzeletem pillérjein tartom,
s míg álmodom, Te újra elmész…
|
|