Talán túl tétova mozdulatod,
ahogyan kezeden lendül felém,
ujjbegyeiddel bőröm kutatod;
libabőrben futkos-e a remény?
Szótlan hűs meredten várakozva
delejezlek mélyülő szememmel,
zsenge hús lelkedre vágyakozva;
játszhatunk-e még a szerelemmel?
Ne simogass; marj mélyebben belém!
Szagass csak, tépj fel körmöddel bátran,
így hasíts le szívemig könnyedén;
tán' emberöltőt e percre vártam?
Igen! Remény-szerelemmel vártam,
hogy felizzón vöröslő szenvedély,
lemeztelenítve tested jártam,
amíg végre megleltem kedved; én!