Homokszem mese
Látom a holnapi álmom;
tejfehér ködben kell szállnom.
Vagyok egy apró homokszem,
így a széllel repülve öregszem.
Alattam végtelen sivatag.
Mellettem repül egy másik tag.
Kérdezem: - Te ki vagy?
- Homokszem vagyok.
Feleli, mint a nagyok.
Pedig ő is egy apró homok,
ki ráadásul roppant konok:
- Mit gondolsz barátom,
én innét fentről úgy látom,
leszállnunk most nem szabad,
elnyel minket e sivatag.
Valóban. Felfordul a gyomor,
mi ott lenn van, az tömegnyomor.
Igazat adok a társnak.
Látszunk mi egy kicsit másnak,
ne legyünk prédája zaklatásnak.
Így aztán, míg fúj a szél,
lelkünk szebb jövőről mesél,
kalapunk egy felhő,
hóna alá kap egy szellő,
játszadozva újra és újra fellő.
|
|