Mondd, mondd, hogy a jelen
az igazság - s nem gyermekbetegen
űzzük, hajtjuk egymást,
           mint kiéhezett hiéna-kutyák.
Mondd, mondd; ébren vagyunk-e
                       vagy álmodunk?
Megtöltjük-e testünkkel
                       a Kárpátok ölét,
s ahogy szerelmünknek halmozzuk csókokkal
lágy ölét; úgy örülünk-e még a pirkadatnak
          mi,
                 mi
            tízmilliónyi magyar.
Mondd; lesz-e még bátor, ki
a Talpra magyar-t elszavalja,
s nem lesz bebörtönzött
            sírja?
Ébren vagyunk, vagy álmodunk?
Most felelj magyar - halálunk
után fel nem támadunk.
Van-e még erőd az
utcára menni - tüntetésben
kiűzni a megszállót az
                                 Ural felé...
Talán nem kéne tovább
örök rettegésben
nézni a
      jövő felé,
      s Petőfi, Kossuth
szabad országát alapítanánk meg
      mi, magunk;
                                  magyarok!!!

(1984.11.07.!!!)