tótágast áll államon a hajnal
szakáll hegedű húrja ha őszül
lelkem sebeibe vígan vagdal
lássam hát kedved hogy újra bőszül
feszítsél keresztre lidércaggyal

                                    igazi vad mámoros haraggal

én is beléd mártanám pengémet
és e rút reggel lassan feléled
létünk lehet képtelen csendélet
tested máról holnapra kiéled
zengjél zengjél csak zengj él az ének

                                      gúzsba kötnek távoli szirének

halk húrok fáradt dalát nem hallod
ez nem szférák lágy elégiája
üvöltsd üvöltsd csak őrjöngő dalod
tobzódjon héja-nász orgiája
arcod már nem arcommal takarod

                                      Miért nem ölel magadhoz karod?