Valamikor Múzsám voltál,
lelked szőttem reggel-este,
ha kérdeztem; válaszoltál,
tested ajkamat kereste.

Most meg; szipolyozod agyam
belső kérgeiről vágyam.
Hiába átkozom magam,
hideg üresség az ágyam.

Jövőnk közös gondolata
gomolyfelhők zord homálya.
Nihil szavak pillanata
lobban csendben lángra.

Süss fel, fényes napunk végre!
Fújd el a felhőket! Ne félj,
Együtt nézünk majd az égre!
Égj csak vadul szerelem, égj!