...félénken faggat
megtört szavak álom
töredéke:
testemen s lelkemen
a minduntalan feltépett
sebek...
vajon tényleg az én múltam
emléke?
Vagy lehet, hogy nem a múlt
szemembe fújt
torz lidércei tágítják
bennem az űrt...
Talán csak engem szűlt
megtűrt álom halommá
e társadalom, hogy
nem tudom igéit hallgatni...
hiába zárom fülem
a süketség sötét árnyaiba
burkolózva...
lehúzzák rólam védő-álmaim
testem résein belémpréselik
rongy-igazukat...
s én még mindig e
varázslatos ködbe takarózva
nem áltatom magam
s minden felszakadt szavam
hozzámtapad...
míg a szeretet utolsó
lehellete számon
el nem apad...

(vmikor 80-as évek)