szótlan hajnalok szólítanak csepegő vízcseppek törik meg csendjeim elalélt percek rángatnak fel az ébredés ámor hullámain - vajon mire jó ez az élet ha a hajnal halott fényeket ébreszt
morcos gondolataim elfújja majd a hideg szél szobám falain kívül átok kabátot húz rám a tél
