Fába szorult a féreg
időfa odvú jelen
gondolatomon kéreg
nő hátamon - nincs helyem

Ősök terhét cipelem
minden nap lassú méreg
lemerül a perc elem
megállítod - ígéred

Füstöl az óra kéménye
belül matat a tegnap
de a jövő dög kénye
majd belénk hasít - egy nap

Megújult értelmet kap
a lét unott eszménye
csemetékből erdőt rak
orvul a múlt – szemfénye

2006-11-25