Se kép, se Szó...Oh...NETT
Gátlásos kamaszként lézengett olykor Ödön,
hős álmodozón tekingetett körbe-körbe,
valahányszor benézett egy hiú tükörbe,
hetyke hefti kinézett, mint átlag a köbön.
Nemhiába volt az orra nagyra nőtt, görbe,
szimata áthatolt minden parfümös ködön,
hímként érezte a lányillatot így Ödön,
természetes vágy űzte állatként gyönyörbe.
Titokban, rejtett helyeken egyedül játszott,
Szüzességét színes lapok foltja őrizte,
a szenvedéllyé növő onán-mánia szinte
magába zárta; már-már így maradni látszott.
A lányok mind gőgős, buta libák; ő hitte,
de ingere megugrott, ha egy blúz átlátszott,
dadogni kezdett, mikor egyszer egy lány rászólt,
pedig búgó hangja kedves volt és őszinte.
Meghívta születésnapjára a nett Juli!
Izgalma egyre nőtt, ahogy jött a hétvége,
félszegen indult a szülőnélküli buli.
Ödön áruló tenyerét dugta hétvégre,
nehogy hétfőn rajta röhögjön a fél suli,
izzadva karolta át táncban a lányt végre.
De megmukkanni sem engedte félszegsége,
ezért mutyiban egy üvegre rá-ráhúzott,
a vodka hamar hatott, beállt részegsége.
A sokadik korty után arca rőt lett és nyúzott,
nem emlékezett, a bulinak hogy lett vége,
szégyen; gumit a Juli rá hiába húzott.
2006-11-30
|
|