Egy téli szonett...

Mikor táncot lejt a hűs hómezőn,
a cafkalelkű kósza, buja szél,
szakállam megóv-e védelmezőn,
amint rávetül fagyos bús arcél?

Ridegség, nyers pattogás, háborgó
képzeletek dús öle rejteget,
köröttem szellem farkasok morgó
üvöltése festi át az eget.

Tél van. Itt és most, kívül és belül.
Nem baj. E fagy nemsoká szelídül.
Most ideje van, fájjon az ideg.

Mohó mosolyodba rejtőzködöm,
Akaratod feloszlatja ködöm.
Lám, így veszít csatát a zord hideg.

...és pajzán limerikje

Nem ivott, fázott, szomorú volt Ödön,
nőjéhez szólt: „Öledbe rejtőzködöm.”
Az így válaszolt vissza:
”Nem bánom bornemissza,
de utána vágtázom majd töködön.”

2006-01-25.