Önvágyra kárhozottan (több variációra komponálva)

I.

Az éjjel mikor hozzámért kezed,
nem tudtam, ébren vagy-e vagy álmodsz,
véletlen ez, vagy testemre vágyódsz?
Félve szorítottam… jajj elveszed!

Tétlenül tűrted vágyakozásom,
majd, mint aki új álomra készül,
illatod hagyva engesztelésül,
elhúzódtál… már kár szánnom-bánnom.

Pedig tudtam jól, hogy álmod éber,
s tudtad, hogy tudom, konok sóhajod.
Ezért vagy Te könyörtelen némber.

Kettőnk közt hasadt egy kilométer.
Beteljesült lelketlen óhajod.
Bőrömnek önmaga lesz az éter…

II.

Vöröslő helyen dagad erem,
Óh, de ez nem az aranyerem!
Hiába hajolok,
s kedvesem oly konok,
így aztán kezemmel kiverem.

III.

Zagy vagy agyvalag

Nagy mag krémem
makk agyrémem.
Maga kérem,
aranyérem!

Arra nekem
aranyerem!
Ahh nagy verem!
Majd ha merem,
dagadt erem
magam verem!

IV.

Ön vádlott;
önvádolt
önvágylott!

2006-01-26