Pajzán limerikek (9-9-6-6-9)

*
Gyönyörű, félvér nő a Ráhel.
„Ki szerelmemre, majd ha rálel,
jöhet szűz ölembe.”
Suttogja fülembe,
de tompora, lám nem ugrál el.

*

Melegen néz nőjére Oszkár.
”Mi történt, hogy így megváltoztál?”
Kérdi amaz tőle.
”Vajh, egyszer eldől-e,
hogy régen fiúkkal is tosztál?”

*

Szőke, keletnémet volt Ingrid.
Miért nem vettem észre, hogy mindig,
a plafont bambulva,
így szólt öt perc múlva:
”Hagyj mar, hagyj mar, ich bin frigid!”

*

Szép szál ember az öreg Lukács.
A háborúban szolgált ukász
fél lábbal ért haza.
Munka híján az a
kedvenc két szava, hogy ő „lyuk ács”.

*
(A régebbiek szótagszámra javítva:)

Úgy hívták talán a nőt; Dalma,
torkos-dús ajka volt hatalma.
Mélyen bent e kéjben,
halszag-csiriz éjben.
Rengett csecse, mint két vadalma.

*
Nézett alá a magas Péter,
Körötte légi magvas éter,
markában dús delták,
s a kirajzó spermák.
Vesszeje volt vagy negyed méter.

*

Óh Te drága, óh édes Vilma!
Miért voltál oly mérges nimfa?
A múltkor a bálba'
valóban hiába
könyörögtem, hogy lábad nyílna!

*
Maga elé merengett Zénó:
Hangja messze zengett: Óh Én! Óh!
Milyen forró kehely
lenne e pajzán hely,
ha nagyságom nem lenne zéró!

*
Prűd nő volt a szégyenlős Ditta.
Naplójába így félve írta:
"Édes, kedves hazám!
Vajon bűn-e ha szám
nemcsak a csók nedveit itta?"

*

Volt egy talján barátném; Olga,
szaváért a Múzsát okolta,
mikor egy szép este,
bár tüzelt a teste,
de csak ezt súgta: "Zúg a Volga..."

*

Volt egy pajkos fickó; az Ottó,
lehetett volna mesemondó,
de mosolygó ajkán
pimasz sok kis pajzán
rímből szőtt szóhálót e mottó.