Sír a felhő - egy kupolán
csorgatja végig
                     festék lemaró
       könnycsepp fájdalmán
keresztül -
               szürke jelenléte
  megfeszül
      nedves kőarcunkon menekül
csírátlan földbe maródva tenyérnyi
   boldogtalanságát kiáltja
                        beton- és aszfalthegyeinknek:
Nézd, nézd, milyen eszményi!!!

(1986.10.24.)