Kiviggyan a nap a felhők mögül,
kalandra éhezett lelkem újra örül,
felmálházom zabolátlan vaslovam,
felböffenve mondja; kösz, jól van!

Melegítve pöffentgetek egyet-kettőt,
tán’ most a V blokk, vagy a sólet lőtt?
Megrándítom vállam; ez nem érdekes,
engedelmesen rotyog alant a V-kettes.

Paszulylátta álnok álmok füstje után,
odabiccentek egy integetőnek kurtán.
Felharsanva kurjant: „Öcsém, Ízirájder,
szaggasd az aszfaltot, ne légy műmájer!”

 Hozzáfűzi: „Húzzad má’ húzzad!”.
Bőrmarkom a markolatra duzzad.
Megeresztek neki egy kövér gázt,
megszakítva ezzel egy békapár nászt.

Brekk, nyekk!, a lagzi gyásszá alakul,
a szegény két leveli a két kerékre lapul.
Azt remélem, mikor elcsattant bél-nedvük,
már beteljesült várva várt kéj-kedvük.

Eldübörgök egy legelésző csorda mellett,
az egyik vemhes tehén majd’ megellett,
akkorát rúgott fel a dördülő hangtól!
Hűha; ideje gondoskodni üzemanyagról!

Megitatom vasam, és magam egy benzinkúton,
aztán megyek tovább a nekem kijelölt úton.
Víjjúú! Elrepesztve előz egy siető „szpídes”,
burkolt masinája piros-kék sallangtól míves.

Arrébb kamionos alkudozik egy nővel,
kocsiban a strici felér egy jegyszedővel.
Ki pénzért árulja az út-testi szerelmet,
ne várjon tőlem megértő szellemet!

Fellebbentem az apró miniszoknyát,
tükörben nézem a sikoltozó luvnyát.
Mögém kerül hamar a kopasz strici,
megijedek tán’; magában azt hiszi?

Félreállok egy kietlen parkolóban,
a tar tag meg jön nekem izompólóban.
Mielőtt még bevetné félelmes bicepszét,
whiskysüvegem borotvált fején kenem szét.

Szomorúan nézem a féltett szelencét,
vehetek majd újabb gyomor kencét.
Megyek tovább, távol még a célom,
a napfény megcsillan a krómacélon.

Erdők, s mezők szegélyezik az utat,
egy részeg nyíl jobbra, s balra mutat.
A kanyarba érve úgy megdöntöm a gépem,
ahogy Julcsit szoktam a fal mellett régen.

Beérek egy kisvárosba, lazítok a tempón,
gyomrom is kondul, ahogy a nagytemplom.
Valahol vár rám egy bableves, sör meg csülök;
én meg motorom nyergében aszattan csücsülök.

Elpöfögök egy parkoló kocsisor mellett,
gázfröccsömtől valahány sziréna begerjed.
A zebra előtt satuzok, mint lyukra lelt kalauzok,
gyönyörű a hosszúlábú lány; nem túlzok.

Átlibben előttem, rám villantja mosolyát,
szinte nadrágomban érzem hófehér fogsorát.
Formás didkók büszke hullámzásának partja,
bár melltartó lennék; ki e csodás kebleket tartja!

Ábrándozásomból hivatalos közeg ébreszt,
kék egyenruhája sötét gondolatokat éleszt.
Leterel a járda mellé, s míg papírjaim nézi,
egyik szeme dúskeblű hamvas halmait igézi.

E közös téma láttán feltör bennünk a kacaj,
együtt stíröljük, hogy tűnik el e ritka csaj.
Utamra enged, engem meg vár már az út;
hiába terítenek elém bármily’ hölgykoszorút.

A város végén csatlakozik egy régi barát,
innentől két motorral nyeljük az út porát.
Nemsokára megérkezünk a végső célhoz,
valaki whiskyvel remegő gyomrot acéloz.

Kitámasztott motorok, és rengeteg haver,
egy-két sörtől puffadt test a fűben hever.
Gyors sátorverés után whiskysüveg pótlás,
aztán beindul rögvest az áhított szomjoltás!

A másik asztalnál szemezek egy széplánnyal,
pajzán gondolatok verdesnek félszárnnyal.
Ringatom magam a bódító, végtelen éjben,
lebegek a szertelen, bohó, szerelem-kéjben.

Csülök, és sör is van már, meg a dögös bébi,
ki éppen legintimebb tetkómat böngészi.
A langyos esti szél, bulizós hangulatot hozó,
dübörögjön hát ezerrel a motorostalálkozó!

(2005-06-07)